|
|
A valódi nyálkagombák egysejtű, amőboid mozgásra képes élőlények, melyek aggregálódva plazmódiumot (közös sejtplazmában elhelyezkedő sejtmagok) alkotnak. Ezen kívül az ostoros alak is jellemző rájuk. Sejtfal csak a sporangiumon (spóratartó tokon) jelenik meg, ez cellulóz. Minden nedves élőhelyen előforduló szaprotróf élőlények.
Típusszervezet
Fuligo septica - Cservirág
Fejlődésmenet
A haploid spórából kicsírázva mixamőbák (ellentétes ivarjellegű sejtek) vagy ostoros sejtek képződnek. Mindkét esetben az ellentétes ivarjellegű sejtek összeolvadnak (először plazmogámia-sejtplazmaegyesülés, közvetlenül utána kariogámia-sejtmagegyesülés), létrehozva a diploid zigótát, ami jelen esetben szintén amőboid mozgásra képes sejt. Ezek a diploid sejtek aggregálódnak, létrehozva a szemmel is látható plazmódiumot. Kedvezőtlen körülmények esetén a plazmódiumból szklerócium (áttelelő képlet) lehet. A plazmódium kedvező körülmények között szemmel is látható termőtestté (etháliummá) aggregálódik, ezen képződnek a nyeles spóratartók, melyekben a meiózis után létrejönnek a haploid spórák.
Az egyed itt is egy amőboid sejt, ostoros alakok is előfordulnak. Aggregálódva viszont pszeudoplazmódiumot alkotnak, vagyis nem közös sejtplazmában vannak a sejtmagok, valamilyen válaszfal van az egyes sejtek között. Szaprotróf életmódú, kevéssé kutatott csoport.
Típusszervezet
Acrasis rosea (nincs magyar név)
Fejlődésmenet
A haploid spórából kicsírázva létrejönnek az amőbák, melyek kedvezőtlen környezeti feltételek esetén betokozódnak, mikrocisztát alkotnak. Az amőbák aggregálódva létrehozzák a pszeudoplazmódiumot, közvetlenül utána a "termőtestet", amelyről, megérve spórák fűződnek le. Ivaros szaporodásuk ismeretlen.
Amőboid egysejtűek, az előző csoporthoz hasonlóan pszeudoplazmódiumot alkotnak. A sporangium fala cellulóz. Trágyán, talajon, nedves helyeken élő szaprotrófok.
Típusszervezet
Dictyostelium discoideum -(nincs magyar név)
Fejlődésmenet
A kicsírázó haploid spórából létrejön az amőba. Az ellentétes ivarjellegű amőbák plazmogámia után átalakulnak makrocisztává, utána történik a kariogámia. A diploid szakasz a kariogámiával kezdődik, majd az ezt követő meiózissal véget is ér. Az amőbák az összeolvadás mellett aggregálódhatnak is, haploid pszeudoplazmódiumot hozva létre, melyből nyeles sporangium jön létre. Ez osztódással ismét spórákat hoz létre.
Amőboid és ostoros alakkal egyaránt rendelkező gombák, melyek plazmódiumot is képeznek. Nekrotróf (a gazdaszervezetet lebontandó szerves anyagnak tekintik mindössze) endoparaziták, hipertrófiát (abnormális sejtnövekedést) és hiperpláziát (abnormális sejtsokszorozódás) okoznak. Gazdaszervezeteik vízi algák és gombák, egyes vízi edényesek, egyes szárazföldi növények, közöttük sok kultúrnövény.
Típusszervezet
Plasmodiophora brassicae - Káposzta gyökérgolyva
Fejlődésmenet
A spórából kicsírázva elsődleges zoospóra (ostoros spóra) jön létre, amely a gazda megtalálása után bejut a sejtekbe és elsődleges plazmódiumot hoz létre. Ez másodlagos zoospórákat képez, melyek tovább fertőznek, majd létrehozzák a másodlagos (sporogén) plazmódiumot. Itt történik a meiózis, majd egy gömbölyű spóratömeg jön létre.
Talajlakó vagy vízi fajok, szaprotrófok vagy alga-, gomba-, növény- vagy rovarparaziták. Összesen 23 fajuk ismert. Ostoros egysejtűek, melyek egy- vagy többsejtű thalluszt (teleptestet) képeznek.
Nehezen besorolható csoport, tartották valódi gombáknak, "pszeudogombáknak". Alapvetően fonalas szerveződésű élőlények ostoros alakkal. Sejtfaluk ß-glukán kevés cellulózzal, egyedülálló az élővilágban. Fejlődésmenetük sokféle, főleg a parazitáké. Szaprotrófok, vagy növény-, hal-, emlősparaziták.
Típusszervezet
Plasmopara viticola - Szőlő peronoszpóra
Fejlődésmenet
A zoospórák a szőlő levelére jutva kicsíráznak, a gázcserenyílásokon át fonalat fejlesztenek a levelek mezofillumába. Kedvező környezeti körülmények között ivartalan úton a gázcserenyílásokból kinőve zoosporangiumok jönnek létre, melyek újra zoospórákat képeznek, így nagyon gyorsan és nagy területet fertőzhetnek. Az ivaros szaporodás az oogónium (női ivarszerv) és antherídium (hím ivarszerv) létrejöttével kezdődik, majd az antherídium tömlőt hajt az oogóniumba. Ezen jut át a hímivarsejtnek megfelelő sejtmag. A dikariotikus periódus után kariogámia történik, az így keletkező zigóta (vagy oospóra)áttelel. Tavasszal megtörténik a meiózis, majd kialakul a zoosporangium.
Alapvetően fonalas szerveződésű élőlények (kevés kivétellel), kitintartalmú sejtfallal. Amőboid alakjuk nincs, és fagotrofizmus (bekebelezés) sem jellemzi őket.
Fonalas szaprotrófok és alga-, növény-, állatparaziták. Egyes fajoknál a fejlődésmenet egyes stádiumaiban még előfordul az ostoros alak. Fonalaik cönocitikusak (az egyes sejtek között nincs sejtfal a fonalban).
Tulajdonságok
Olyan fonalas élőlények, melyek cönocitikus micéliummal rendelkeznek. Nevüket a "zigospóráról" vagy "járomspóráról" kapták, amely egy áttelelésre alkalmas, vastagfalú képlet, szerkezetileg zigóta. Szaprotrófok, endomikorrhizásak vagy paraziták.
Típusszervezet
Rhizopus stolonifer - Indáspenész
Fejlődésmenet
A spórákból kicsírázva létrejön a gombafonal, melyen vegetatív szaporodásra alkalmas nyeles és rhizoidos sporangiumok keletkezhetnek. Ivaros szaporodás esetén két ellentétes ivarjellegű fonal bunkószerűen egymás fele növő progametangiumot képez, melyekről lefűződnek a gametangiumok (ivarszervek). A gametangiumok összeolvadnak (plazmogámia) létrehozva az áttelelő zigospórát (zigóta). Itt történik a kariogámia, melyet közvetlenül a meiózis követ. Ekkor a zigospóra kicsírázik, sporangiumot hozva létre. Ebből szabadulnak ki a spórák.
TulajdonságokOlyan fonalas szervezetek, melyeknél a sejtek pórusos válaszfallal vannak elválasztva, a pórusokat membránnal határolt struktúrák (pl. Voronin-test) zárhatják el. Ennek szerepe az anyagáramlás kontrollálása a póruson át. Szaporítószervük a tömlő (ascus), mely a termőtesten (vagy termőtestben) jön létre. Termőtestük különböző alakú és nagyságú, sok szabad szemmel is látható (nagygomba). Szaprotrófok, szimbionták (mikorrhizásak) vagy paraziták. Ide tartozó fontosabb csoportok a bábaszilva, anyarozs mellett a lisztharmatok, csészegombák, kucsmagombák, szarvasgombák.
Típusszervezet
Morchella esculenta - Ízletes kucsmagomba
Fejlődésmenet
A kicsírázó aszkospórák haploid micéliumot (fonalat) hoznak létre, melyeken ivarszervek (aszkogónium, antherídium) alakulnak ki. Egyeseknél ugyanazon a fonalon jön létre mindkét ivarszerv (homothallikusak), mások esetében csak különböző fonalakon létrejött ivarszervek között jön létre a megtermékenyítés (heterothallikusak). Az aszkogóniumok trichogint (párzófonalat) fejlesztenek az antherídiumok fele, amelyen keresztül annak sejtmagjai átvándorolnak, létrehozva a magpáros gombafonalat (dikariotikus hifát). Ezekből jön létre a termőtest, melynek termőrétegében (himénium) kialakulnak a tömlők (ascusok). Itt történik a magok összeolvadása (kariogámia), melyet azonnal meiózis, majd mitózis követ, létrehozva a 8 haploid aszkospórát.
TulajdonságokFonalas gombák a sejtfalukon parentoszómás dolipórussal, ami a tömlősgombák Voronin-testénél is kontrolláltabb anyagáramlást tesz lehetővé. Szaporítószervük a bazídium, mely itt is a változatos alakú termőtesten jön létre (ritkán más képleten is). A nagygombák zöme ebbe a csoportba tartozik. Életmódjuk szaprotróf, ektomikorrhizás, nekrotróf vagy biotróf parazita. Ide tartozó fontosabb csoportok a taplók, csöves (vargányák) és lemezes trámájú gombák, pöfetegfélék, a fontos paraziták közül a rozsda- és üszöggombák. Ez utóbbi két csoportba tartoznak az élővilág legbonyolultabb fejlődésmenetű élőlényei
Típusszervezet
Agaricus campestris - Mezei csiperke
Fejlődésmenet
A haploid bazidiospórák kicsírázva haploid hifát hoznak létre. Ez, a tömlősgombákkal ellentétben rövid időn belül összeolvad egy ellentétes ivarjellegű haploid hifával, így dikariotikus micélium jön létre. Ez beszövi az aljzatát (szubsztrátumát). A környezet megfelelő kémiai és egyéb jeleire a micélium egyes pontjain létrejön a termőtest, melynek termőrétegében létrejönnek a bazídiumok. Itt történik a magok összeolvadása (kariogámia), melyet meiózis követ, létrehozva a 4 bazidiospórát a bazídium csúcsán.
Egyes gombafajok egyedfejlődési ciklusukat nem élik végig, a környezeti feltételek, adaptáció, szelekció stb. miatt nem szaporodnak ivarosan. Másoknak, bár ivarosan is szaporodnak, ivaros alakjaik nem ismertek. Sok, az ember számára fontos faj tartozik ide. Ezeknek a gombáknak hoztak létre egy mesterséges csoportot, Deuteromycota néven. A csoport mesterséges, mindenféle fejlődéstörténet stb. szemlélet nélkül. Időközben számos ide tartozó fajnak megtalálták az ivaros alakját, ezek besorolásra kerültek a megfelelő rendszertani kategóriákba. Tömlős és bazídiumos gombák ivartalan alakjai tartoznak ide.
Példák
Aspergillus, Penicillium, Candida (különböző penészek): jelentős csoportok az ember szempontjából. Számos toxintermelő (gyógyszer-alapanyag is!) fajuk van, több bőr- és belsőszervi megbetegedés kórokozói.
Jakucs E. (1996): Bevezetés a mikológiába. Egyetemi jegyzet, ELTE Budapest.