TERRA Alapítvány

English version

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Postacímünk:
TERRA Alapítvány
4032 Debrecen, Martonfalvi u. 19. 3/8.

Gombavédelem


Bevezetés


Minden természetvédelmi feladat első problémája a védendő objektumok megállapítása. Mit kell védeni? Élőlények esetében:
  • emberi tevékenység miatt ritkuló vagy veszélyeztetett fajok, élőhelyek, élőközösségek;
  • megváltozott környezeti feltételek miatt ritkuló vagy veszélyeztetett fajok, élőhelyek, élőközösségek;
  • régi korok visszaszorult elterjedésű (areájú) fajai (reliktumok), élőhelyei, élőközösségei,
  • stb.

Magyarországon Bátorliget volt az első védett terület, 1934-től. Napjainkban évről évre nő a Temészetvédelmi területek, Tájvédelmi körzetek és Nemzeti Parkok száma. Emellett kb. 500 növényfaj törvény által védett. A telepes és fonalas élőlények közül napjainkra 357 zuzmófajt és több, mint 400 nagygombafajt javasoltak védelemre a szakemberek, várható, hogy ezen fajok, illetve élőhelyeik szintén törvényi védettséget kapnak.

A gombák visszahúzódásának okai, védelmének előfeltételei

A nagygombák visszahúzódását, a gombavilág változását Hans Kreisel már 1978-ban észrevette és "a táj eutrofizálódásával" magyarázta. Megfogalmazta ennek okait is. Később egyre több mikológus foglalkozott a gombavilág változásával, ezzel kapcsolatban a gombafajok védelmével is.

A nagygombák visszahúzódásának okai jelen ismereteink szerint:
  • klímaváltozás, szélsőséges időjárás. Magyarországon főleg a más klímaterületekről betelepült fajok (atlanti, mediterrán, kárpáti) visszahúzódását okozhatja. Ilyenek például a császárgalóca, ízletes vargánya stb.
  • aljzatok megritkulása. Példa rá a szilfák erős megritkulása a szilfavész miatt, mely az erestönkű laskagomba visszahúzódásával járt, de jó példa az erdészeti kezelés hatása is, melynek eredményeképpen töredékére csökken a holt faanyag és az öreg, beteg fák mennyisége, megritkítva a hozzájuk kötődő parazita és faanyagot bontó szaprotróf gombafajokat.
  • élőhelyek megritkulása. Egyes, kisebb-nagyobb kiterjedésű élőhelyek (pl. mészkerülő erdők, ligeterdők) ritkulásával visszahúzódnak a hozzájuk kötődő gombafajok. Példaként sok acidofil (savanyú talajt kedvelő) faj felsorolható: légyölő galóca, nyári és bronzos vargánya, tölcséres rókagomba stb.
  • gombagyűjtés. Hatása nem egyértelmű és nem bizonyított. Potenciálisan viszont veszélyeztetheti egyes, nagy mennyiségben gyűjtött és felhasznált (vagy exportált) gombafajok elterjedését. Ilyenek a sárga rókagomba, vargányák, császárgalóca stb.
  • városiasodás, ipari tevékenységek. Egyrészt élőhelyet vesznek el, másrészt megváltoztatják a környezeti feltételeket nagy területeken, elősegítve egyes, környezetükre igényes gombafajok visszahúzódását. Másrészt üres élőhelyeket biztosítanak más, idegen vagy őshonos fajok robbanásszerű elterjedéséhez, mely nem feltétlenül káros, de újabb természetvédelmi problémákat vet fel.
  • vízügyi intézkedések (pl. lecsapolás). Nagy területeken megváltoztatja a vízviszonyokat, egyes fajok (pl. lápi) eltűnéséhez vezethet.
  • tájidegen fafajok betelepítése. Számos exóta fafaj hozza magával a mikorrhizapartnerét, xilofág fajait. Akkor veszélyes, ha ezen fajok kiszorítják az őshonosakat a saját élőhelyeikről.
  • erdészeti tevékenység. Az erdőkezelés mellett a tarvágás, trágyázás, tájidegen fafajok beültetése változtatja meg az eredeti élőhelyeket, így egyes gombafajok elterjedhetnek mások rovására.

A gombavédelem gyakorlati megvalósításának előfeltétele az adott terület gombafajainak, a veszélyforrásoknak és az egyes fajok veszélyeztetettségének ismerete. Ezek az ország nagy részén még nem ismertek, mikológiailag Magyarország területének több, mint fele "fehér folt". Többet tudunk viszont a veszélyforrásokról és az egyes fajok veszélyeztetettségéről.

A gombák védelmének módjai, folyamata


A gombavédelem négy sarkalatos ponton valósulhat meg:
  • Fajvédelem. Főleg széles areájú fajok esetében jó ott, ahol az élőhelyüket nem lehet védeni nagysága vagy egyéb tulajdonságai miatt.
  • A gombagyűjtés korlátozása. Például időszaki, mennyiségi korlátozások, melyek pl. Svájcban jól működnek, valószínűleg a hazai mentalitás is lehetővé fogja tenni a jövőben.
  • Árusítás, a nagybani kereskedelem korlátozása, egyes fajoknál tilalma. Ez, bármilyen furcsa is, de egyaránt érdeke a természetvédelemnek és a kereskedelemnek, mivel egy jó törvény biztosíthatja a gombafajok elterjedési területének és biomasszájának megőrzését, a kereskedőknek pedig a kiszámítható forgalmat.
  • Élőhelyvédelem. Megvalósítható speciális, általában kis kiterjedésű élőhelyeken (pl. hazánkban a lápok, mészkerülő erdők). Ezek az élőhelyek általában nem csak a gombák, de a növények, táj stb. szempontjából is értékesek, védendők.

A gombák védelmének folyamata:
  • Vörös Lista összeállítása a szakemberek által, mely magába foglalja a veszélyeztetett taxonra vonatkozó ismereteket (elterjedés, a veszélyeztetettség mibenléte, foka, a védelemre tett javaslatok). Ebből Vörös Könyv is készülhet. Mindezek csak javaslatok.
  • a Vörös Lista alapján rendelet készül egyes fajokról és védelmük módjáról, melyet a természetvédelem szakemberei valósítanak meg.

A veszélyeztetett gombákkal foglalkozó szervezetek:
  • IUCN (International Union for Conservation of Nature): Nemzetközi Természetvédelmi Szervezet, mely ajánlásokat fogalmaz meg a természetvédelem módjáról (nem csak gombákra).
  • ECCF (European Council for Conservation of Fungi): A Gombavilág Megőrzésének Európa Tanácsa, az európai gombavédelem problémáival foglalkozik.

Az IUCN veszélyeztetettségi kategóriái:

0= eltűnt vagy kihalt fajok;
1= eltűnéssel vagy kihalással fenyegetett fajok;
2= erősen veszélyeztetett fajok;
3= veszélyeztetett fajok;
4= potenciálisan veszélyeztetett fajok.

Ezeket a kategóriákat egyeztetni kell a hazai természetvédelmi törvényekkel.

A gombavédelem története Eurázsiában


Az első, védett gomba-fajlista Tadzsikisztánban jelent meg 1980-ban, itt alkották meg az első törvényt is a gombák védelmére. Ezt követte Kazahsztán 1981-ben, majd Lettország 1982-ben.
A legátfogóbb, az európai gombavédelemmel foglalkozó összefoglaló munka (Koune, 1999) alapján 1999-ig már 25 országban van, illetve van folyamatban a nagygombák valamilyen formában történő védelme, sőt több országban már gyakorlati lépéseket is tettek ez ügyben (pl. mennyiség vagy időkorlátozás a gyűjtésben, egyes fajok gyűjtésének és árusításának tilalma). Ezen európai országok: Ausztria, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Moldva, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, és Ukrajna.
A témában élen járó országok: Hollandiában 1655 gombafajt, Németországban 1402-t, Lengyelországban 1013-at tartanak valamilyen szinten veszélyeztetettnek.


Hazai gombavédelem


A hazai gombavédelem úttörőjeként Babos Margit, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárának mikológusa 1989-ben vetette fel a nagygombák fontosságát az erdei ökoszisztémákban és ennek kapcsán védelmük szükségességét. Az adatok kevés volta miatt viszont nem tartotta megalapozottnak Vörös Lista összeállítását.
Az ismeretek bővülésével Siller Irén és Vasas Gizella mikológusok 1993-ban 149 veszélyeztetett fajt javasoltak védelemre. Ezt a fajlistát 1995-ben revideálták. A következő lépés Rimóczi Imre nevéhez kötődik, aki 1997-ben 450 taxont javasolt védelemre, figyelembe véve az európai országok védendő fajait és azok elterjedését, valamint az IUCN és ECCF ajánlásait a veszélyeztetettség megállapítására.
Végül, 1999-ben állt össze és került publikálásra a "Magyarország nagygombáinak javasolt Vörös Listája", Rimóczi I., Siller I., Vasas G., Albert L., Vetter J. és Bratek Z. munkájaként. Később egy-egy adott terület védelemre javasolt fajainak listája (Kékes Észak: Siller, 1999; Mecsek, Pál-Fám, 1999). A gyakorlati védelemre viszont semmiféle lépés nem történt ez idáig.


Ajánlott irodalom


Babos M. (1989): Magyarország kalaposgombáinak (Agaricales s. l.) jegyzéke, I. -Mikológiai Közlemények 1989/1-3: 3-234.
Kreisel H. (1978): A mikoflóra jelenlegi változásai a Német D.K.-ban. Mikológiai Közlemények, 1978/3:111-114.
Koune J. P. (1999): Étude sur les champignons menacés en Europe. Kézirat, Strassbourg, 1999aout 5.
Pál-Fám F. (1999): Védelemre javasolt nagygombák a Mecsek-hegységből. Természetvédelmi Közlemények 8: 67-79.
Rimóczi I. (1997): Magyarország nagygombáinak természetvédelmi helyzete és Vörös Könyvének terve. Mikológiai Közlemények 36/2-3: 65-108.
Rimóczi I., Siller I., Vasas G., Albert L., Vetter J., Bratek Z. (1999): Magyarország nagygombáinak javasolt Vörös Listája. Mikológiai Közlemények 38/1-3:107-132.
Siller I. (1999): Ritka nagygombafajok a Kékes Észak Erdőrezervátumban (1). Mikológiai Közlemények 38/1-3:11-24.
Siller I., Vasas G. (1993): Védelemre javasolt magyarországi nagygombák. Mikológiai Közlemények, 32: 75-80.
Siller I., Vasas G. (1995): Red List of macrofungi of Hungary (revised edition). Studia Botanica Hung. 26: 7-14.







Ez az oldal nem jöhetett volna létre az Informatikai és Hírközlési Minisztérium Digitális kultúra támogatására kiírt pályázata és az SZJA 1% felajánlások nélkül. Köszönjük.
Utoljára módosítva: 2010.05.18.

Design: