Adonis vernalis L. - Tavaszi hérics

Latin név Adonis vernalis L.	Familia: Ranunculaceae
Magyar név Tavaszi hérics	Család: Boglárkafélék

VÉDETT!

Jellemzők:

Évelő növény, feketésbarna, rövid, erős, ferdén álló gyöktörzzsel, amelyből nagyszámú gyökér ered. 15-40-60 cm magas, felálló, egyszerű vagy ágas szára kopasz, csak fiatalon gyengén szőrös, rovátkolt, alján füstszínű levélhüvelyekkel. A szár sűrűn leveles. A levelek kettő-négyszer osztottak, keskeny levélsallangokkal, amelyek kb. 0.5 mm szélesek, alul kopaszak. Végálló virágai egyenként állanak a hajtások csúcsán, felállóak, 3-7 cm átmérőjüek, sárgák. A széles-tojásdad, zöldes vagy sárgás, puha szőrös, csészelevelek száma ötnél rendszerint több. A keskeny ék alakú, ép vagy fogazott, 20-40 mm hosszú, világossárga fényes sziromlevelek száma 10-20. A virágban sok sárga porzó és sok bibe van. A virágból fejlődő terméscsoport gömbölyű vagy hosszúkás, éréskor sok részterméskére hull szét. Részterméskéje 4-5 mm hosszú, visszás-tojásdad, duzzadt. Felszíne ráncosan, hálosan erezett, rövid szôrös, igen rövid, horgas csőrrel, amely rásimul a termésre. Színe sárgásbarna vagy zöldes szürkésbarna. A növény maghozama 30-150 vagy több.

Igen erősen mérgező hatású növény mind zölden, mint szárítva. Hatóanyaga a gyűszűvirágéhoz hasonló hatású glikozida, amely érzéstelenséget idéz elő. Az állatok legelés közben rendszerint otthagyják, és szárát a széna közül is kiválogatják.

Virágzás:

Március-május.

Méret:

15-60cm

Élőhely:

A Középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön csak helyenként (Kisalföld, Dunavölgy, Heves, Békés-megye, Nyírség) fordul elő. Száraz pusztai vagy sziklai gyepekben, homoki réteken, száraz pusztai erdőkben, meszes, laza, köves-, törmelék- vagy homoktalajokon él. Néhol nagy tömegben elterjedt.