TERRA Alapítvány

English version

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Postacímünk:
TERRA Alapítvány
4032 Debrecen, Martonfalvi u. 19. 3/8.

Faj adatlap

Latin név:
Eudontomyzon mariae (Berg, 1931)

Magyar név:
Dunai ingola

Familia:
Petromyzontidae
Család:
Ingolafélék

 Pikkelyképlet    Farokalatti úszó    Hátúszó   Garatfog 
         
     
Jellemzők

Teste hengeres, csupasz, törzsén nem találhatók pikkelyek. Mérete nem haladja meg a 20 cm-t. A lárva színe barnás, márványozott, a kifejlett példányok háti tájéka sárgás-barna, hasi tájéka fehér-ezüstös színű, ami a feji régiónál a legkifejezettebb. Páros úszói nincsenek, a páratlan úszók, amelyeket nem támasztanak úszósugarak összenőttek, ún. úszószegélyt alkotnak. Fején páratlan orrnyílás található. A lárva fején elhelyezkedő szervek nem kifejlettek, azokat bőr fedi. A szem, orr, valamint a kopoltyúnyílások azonban az adult példányokon már jól kivehetők. Állkapcsa hiányzik, korong alakú tölcsérszája van. Az adult példányokon az ebben elhelyezkedő fogak jelentik a legfontosabb határozó bélyegeket. A dunai ingola tölcsérszájában elhelyezkedő alsó ajaklemezen 4-10 sárgásfehér, tompa, félkörívben elhelyezkedő fog van, míg a felső ajaklemezen található fogak száma 2-4. A szájnyílás feletti apró sertefogak 2-7, leggyakrabban 4-5 sorban helyezkednek el. Kopoltyúfedője nincs, a hét kopoltyúnyílás az adult példányokon jól megfigyelhető. A kifejlett példányok törzsén 58-73 myomer számolható meg.


Élettani sajátosságok

A faj egyedei átalakulással fejlődnek. A lárva (ammocoete) életszakasz három és fél, négy és fél évig tart. Az átalakulás rendszerint ősszel, tél elején következik be 4-5 hét alatt. A szaporodási időszak 11-16 ?C-os vízhőmérsékletnél, április-májusban van. A lárva detritus-szal, mikroszkópikus planktonikus élőlényekkel táplálkozik. Az átalakulás során a bélcsatorna elsorvad, így az adult példányok már nem vesznek fel táplálékot, a szaporodás után elpusztulnak. Ebből adódik az is, hogy a faj nem tartozik a parazita ingola fajok közé. Nem vándorló (anadrom), azonban rövidebb szaporodási vándorlás megfigyelhető.


Élőhely

A hegyi patakoktól a folyók alföldi zónájáig egyaránt megtalálható, jól tűri a különböző áramlási feltételeket. A lárvák a homokos, iszapos aljzatba fúródva élnek a lassabban áramló, partszéli területeken, a kifejlett példányok is inkább a szegély gyökerekkel, bedőlt fákkal tarkított területein fordulnak elő, mivel úszóhólyagja nincs, kifejezetten aljzatlakó, bentikus faj.


Elterjedés

Ponto-kaszpikus eredetű, korlátozott európai elterjedésű, ugyanakkor a genus legszélesebb körben elterjedt faja. Areájának központja a Fekete-tenger, vagyis a Duna vízgyűjtője. Emellett megtalálható az Azovi-tenger, Balti-tenger, valamint az Adria vízgyűjtő területén is a Visztula, Dnyeszter, Dnyeper, Don, Drina, Vardar folyókban Európán kívül a Fekete-tengerbe ömlő Kaukázuson-túli Kubán-folyóban is előfordul. A Duna vízgyűjtőjén belül hiányzik a Tisza és a Temes vízrendszeréből. A Duna hazai szakasza mellett kimutatták a Rába, Pinka, Dráva, Kerka, Kerca vízfolyásokból.


Természetvédelmi státusz

Európában a megfelelő élőhelyek kiterjedésének csökkenése miatt a faj sebezhető. Szerepel az élőhelyvédelmi irányelv II., valamint a Berni konvenció III. függelékében. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft.






Utoljára módosítva: 2010.06.18.

Design: