TERRA Alapítvány

English version

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Postacímünk:
TERRA Alapítvány
4032 Debrecen, Martonfalvi u. 19. 3/8.

Faj adatlap

Latin név:
Acipenser stellatus Pallas, 1771

Magyar név:
Sőregtok

Familia:
Acipenseridae
Család:
Tokfélék

 Pikkelyképlet    Farokalatti úszó    Hátúszó   Garatfog 
         
     
Jellemzők

Teste hengeres, megnyúlt. Legnagyobb mérete elérheti a 2 métert és az 50 kg-ot. Farokúszója heterocerk. Színe változatos, a háton feketés-barnás, vagy világosabb fahéj színű, a hasi oldalon pedig piszkos fehér, esetenként sárgás. Hasonlóan a vágó tokhoz, a vért sorok között csillag alakú csontlemezek találhatók. A bőrt szaru alapú szemcsék teszik érdessé. A háti vérteknek erősen fejlett tüskéjük van, amelyek csúcsa a farok irányába mutat. Jellegzetessége a hosszú hát-hasi irányban lapított orra. Bajuszszálai simák, rövidek, nem közelítik meg a felső ajkat. A bajuszszálak alapja a szájnyíláshoz közelebb található, mint az orrcsúcshoz. Szája viszonylag kicsi, az alsó ajak középen megszakított.


Élettani sajátosságok

Kizárólag anadrom populációi ismertek. Vándorlás első ciklusában tél végén a tengerek mélyebb részeiből a sekélyebb, folyó torkolati területeken gyülekeznek. A folyókba a többi tokfélénél kissé melegebb vízben, később kezdik felfelé irányuló vándorlásukat, amelynek csúcsa május-június. Emellett egy őszi csúcsot is leírtak augusztus-október között. Ivarérésük valamivel gyorsabb, mint a többi tokfélénél. A tejesek 5-13, az ikrások 8-17 éves koruk között válnak ivaréretté. Az ívás a Dunában 17-23 C-os vízben, május-június között zajlik. A sőregtok nem ívik minden évben. A leírások szerint ritkán ívnak életükben három alkalomnál több ízben. Tápláléka a tengerben és a folyókban eltérő, illetve jelentősebb szezonális különbségek is kimutathatóak. Az előbbi élőhelyen elsősorban férgek (Annelida), puhatestűek, emellett kisebb méretű halak alkotják táplálék bázisát. A folyókban fontosabb tápláléka a bentikus szervezetek közül a felemáslábú (Gammaridae), hasadtlábú (Mysidae) rákok, szúnyoglárvák (Chironomidae), valamint a férgek (Oligochaeta).


Élőhely

A tengerben elsősorban a parti területek alkotják élőhelyét, a téli időszakban a mélyebb, míg tavasztól a sekélyebb területeken található meg. Elsősorban a homokos aljzatú élőhelyeket részesti előnyben, kerüli a turbid, iszapos aljzatú részeket. Emellett szintén megtalálhatók a folyók torkolati szakaszának homokos, vagy kemény, agyagos aljzatú élőhelyein, nagyobb mélységben. Az ívás helyszíne egyaránt lehet a folyók áradó szélvizei, valamint a sodor mélyebb területei. Az ívás sikere szempontjából igen fontos a megfelelő vízsebesség, valamint a kavicsos, esetleg homokos, vagy kemény agyagos-márgás aljzat.


Elterjedés

Ponto-kaszpikus eredetű. Elterjedési területe a Fekete-tenger, Azovi-tenger, Kaszpi-tenger, valamint Égei-tenger, ahonnan az ide torkolló folyókba vándorolnak fel ívni. Ezen kívül telepítették az Aral-tóba, kétséges adata van az Adriából. A vízrendezések előtt a Duna vízgyűjtőjében a Dunán kívül leírták a Dráva, Száva, Tisza, Zagyva, Körös, Maros folyókból is. Mivel a dunai keresztzárások és a romló környezeti feltételek miatt nem képes felhatolni a Duna magyar szakaszáig, hazai vizeinkből mára gyakorlatilag teljesen eltűnt.


Természetvédelmi státusz

Állományai az ívóhelyek jelentős részének megszűnése, illetve a keresztzárások miatti elérhetetlensége, valamint túlhalászottságuk miatt a kihalás szélére sodródtak. Az Égei-tengeri populáció mára eltűnt. Az IUCN vörös könyve szerint a súlyosan veszélyeztetett kategóriába (CR) sorolható, populációi mérete csökkenő. Szerepel az Élőhelyvédelmi irányelv V. függelékében, a Berni egyezmény III., valamint a Washingtoni egyezmény II. függelékében. Hazai vizeinkből mára eltűnt, védett, eszmei értéke 10 000 Ft.


Halászati hasznosítás

A viza mellett a második legjelentősebb tok faj, halászata elsősorban a Kaszpi-tengerben jelentős, mind értékes húsa, mind ikrája miatt. A Fekete-tengeri állomány halászata kevésbé jelentős. Élőhelyein telepítik, illetve ívó helyeket hoztak létre számukra.






Utoljára módosítva: 2010.06.18.

Design: