TERRA Alapítvány

English version

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Postacímünk:
TERRA Alapítvány
4032 Debrecen, Martonfalvi u. 19. 3/8.

Faj adatlap

Latin név:
Zingel streber Siebold, 1863

Magyar név:
német bucó
apácafúró, orsóhal

Familia:
Percidae
Család:
Sügérfélék

 Pikkelyképlet    Farokalatti úszó    Hátúszó   Garatfog 
70   6-7
-------
 10-12
82   
I 10-12  D1 VII-IX D2 I 12-13   
Jellemzők

Igen erősen megnyúlt, hengeres testű hal, feltűnően vékony farokrésszel. Feje hosszú, aránylag széles, felülről kissé lapított. Orra is megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Két hátúszója közül az elülső rövidebb, mint a hátulsó. Az első hátúszóban 8-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója viszonylag kicsi, a hátsó széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója közepesen hosszú, 10-12 osztott sugár támasztja. Mellúszói rövidebbek, mint az alatta elhelyezkedő hasúszók. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben, számuk az oldalvonalon 70-82. Testének világosabb, sárgásbarna alapszínét széles, sötétbarna, ferdén lefutó sávok tarkítják. Kis termetű faj, a nagyobb példányok hossza is csak 12-15 cm.


Élettani sajátosságok

Fenéklakó hal lévén tápláléka is főként a mederfenéken élő férgekből, kis rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből kerül ki, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket. Szaporodásáról keveset tudunk, ívása március és május között zajlik le. A nőstények a folyóvizek sodrottabb részein a kavicsos-sóderes meder gödreibe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után finom kavicsréteggel fednek be


Élőhely

Élőhelye a vízfolyások felső és középső szakasza, kedveli a gázlós, gyors sodrású köves, kavicsos biotópokat. Kizárólag folyóvizekben élő, kifejezetten áramláskedvelő faj , amely állóvizekben nem él meg. Nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévér zóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában - ellentétben a magyar bucóval - már nem található meg. Ugyanakkor azonban nem ragaszkodik annyira a nagyobb vizekhez, népes állományai élnek a kis folyók dombvidéki szakaszain is, a kis patakokból azonban hiányzik. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ennélfogva a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol.


Elterjedés

Vizeinknek őshonos halfaja, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Igen szűk elterjedési területének centruma a Duna-medence, melyen kívül csupán a Vardarban és mellékfolyóinak vízrendszerében található meg.


Természetvédelmi státusz

Kis elterjedési területe, valamint elterjedési területén alacsony egyedszáma miatt állománya veszélyeztetett. Ehhez járul az a tény, hogy élőhelyének kiterjedése az emberi hatás révén nagymértékben csökken. Ezek miatt felkerült a Berni Konvenció II., valamint a Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékébe. Hazánkban fokozottan védett.


Halászati hasznosítás

Gazdasági szempontból nincs jelentősége, mert egyrészt ritka, másrészt fogását a törvény tiltja.






Utoljára módosítva: 2010.06.18.

Design: