TERRA Alapítvány

English version

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Postacímünk:
TERRA Alapítvány
4032 Debrecen, Martonfalvi u. 19. 3/8.

Faj adatlap

Latin név:
Pelecus cultratus (Linnaeus, 1758)

Magyar név:
Garda
Balatoni hering, Látott hal

Familia:
Cyprinidae
Család:
Pontyfélék

 Pikkelyképlet    Farokalatti úszó    Hátúszó   Garatfog 
         
II-III 24-29  II-III (6) 7 (8)  2.5-5.2, 3.5-5.3 
Jellemzők

Teste megnyúlt, oldalról igen erősen lapított. A hát vonala majdnem teljesen szabályos egyenes, hasvonala a toroktól az ánuszig pikkely nélküli élt alkot. Feje kicsi, szája felső állású. Ezüstös pikkelyei aprók, könnyen lehullók. Oldalvonala egyedi módon hullámos. Mellúszója hosszú, eléri a hasúszó alapját. Rövid és alacsony hátúszója a törzs hátsó részén ered, kezdete a végbélnyílással van egyvonalban. Farokalatti úszója hosszú. A farokúszó és a hátúszó színe szürkés, a többi áttetsző, vörhenyes. Legnagyobb mérete elérheti az 50 cm-t és a 2 kg-os nagyságot.


Élettani sajátosságok

Ivarérettségét 3-4 éves kora között éri el. Az édesvízi populációk ívása, hasonlóan a tengeri állományokhoz a folyók alsó szakaszának nyíltvízi régiójában történik. Pelagiális ikrájából 2-3 nap elteltével kelnek ki a fiatal egyedek. Az ívás időszaka a május-június. Táplálékát a planktonikus szervezetek alkotják, a nagyobb egyedek – részben – ragadozók, a kisebb testű nyíltvízi halfajokat is fogyasztják.


Élőhely

Elsősorban a folyók alsó, metapotamális – dévér szinttáj – szakaszának nyíltvízi és a nagyobb tavak pelagiális régiójában él. Kisebb állományai a folyók márna szinttájának alsó zónájában is megtalálhatók. Azovi-tengeri populációi szemianadromok; megfigyeltek egy gyengébb tavaszi (április-május) és egy erősebb őszi (júliustól késő őszig) vándorlást a Don alsó szakaszán található ívóhelyekre.


Elterjedés

Az Euro-mediterrán szubrégión belül a közép-európai divízió nyugati irányban korlátozott elterjedésű faja. Areája a Fekete-, Azovi-, Kaszpi-tenger, Aral-tó vízgyűjtőjének nagy folyói. Emellett északon megtalálható a faj a Balti-tenger vízgyűjtőjéhez tartozó Visztula és Néva vízrendszerében, dél Svédország és Finnország folyóiban, valamint alkalmi előforduló a Balti-tenger parti régiójában a Visztulától nyugatra, valamint a finn partokon a 61. szélességi fokig. A Duna vízrendszerében is őshonos, Magyarországon mind a Dunában, mind a Tiszában és ezek jelentősebb mellékfolyóiban előfordul. Tavaink közül megtalálható a Balatonban és a Fertő-tóban.


Természetvédelmi státusz

Európában állományai az IUCN vörökönyve alapján kevésbé fenyegetettek (LC). Egyéb szerzők szerint állományai ritkák, illetve fenyegetettek. Európai populációi, elsősorban az északi területeken csökkenők. Hazai vizeinkben ritkának tekinthető, élőhelyén csak tavainkban vannak jelen nagyobb állományai. Szerepel a Berni egyezmény III. függelékében, azonban Magyarországon ezt halászati hasznosítása miatt nem érvényesítették.


Halászati hasznosítás

Legnagyobb mennyiségben a Balatonból halásszák, folyóvízi állományait –kisebb mennyiségben – a többi keszeg fajjal együtt fogják. Sem méret, sem időszakos fogási tilalma nincs.






Utoljára módosítva: 2010.06.18.

Design: