Juhász Gyula Szeged A Tiszaparton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok? E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király. E tájon, hol a két víz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér. Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol. Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok? Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott, Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállok felhős tavaszég alatt S míg megy a víz és az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg.
E partok méla fordulóinál Állt egyszer gőgös Attila király.
E tájon, hol a két víz összeér, Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
Ott fönn, ahol most vén harang dalol, Dugonics András búsult valahol.
Mert búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?
Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott, Petőfi Zoltán erre ballagott.
Megállok felhős tavaszég alatt S míg megy a víz és az idő szalad,
Érzem, hogy az öreg Tisza felett Az örök élet csillaga remeg.