Petőfi Sándor A nyári Tiszánál Az öreg Tisza szörnyen zavaros. Keserves kedvvel ostromolja partját. Szilaj bánatát küldi benne A nyugtalan Maros S a távoli, koldus Máramaros. Én hallgatom e hosszú zokogást, Én értem e messze üzenetet, Máramaros zagyva, fájó zenéjét, Hol bujdokoltam S a Marosét, hová majd most megyek. Öreg Tiszám, te régi, jó rokon, Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk. Találkozunk, búcsúzunk százszor És végre végtelen Idegen ágy ölén csak elhalunk!
Én hallgatom e hosszú zokogást, Én értem e messze üzenetet, Máramaros zagyva, fájó zenéjét, Hol bujdokoltam S a Marosét, hová majd most megyek.
Öreg Tiszám, te régi, jó rokon, Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk. Találkozunk, búcsúzunk százszor És végre végtelen Idegen ágy ölén csak elhalunk!