Kultúrtörténet

Aggtelek

A 665 lakosú oskori település nevét hazánk legnagyobb cseppkobarlangja - a falu határában lévo 51 m magas sziklafal tövében nyíló Baradla - tette ismertté az egész világon. A honfoglalás utáni idobol (X-XI. sz.) vasolvasztásra utaló salaknyomokat találtak, de az elso írásos oklevél csak 1295-ben említi a községet, Ogogteluk néven. A község református temploma a XII-XIII. sz.-ban épült, az épület déli falán a román kori falnyílá-sok ma is jól láthatók. A templomtól távol, a falu központjában áll a harangtorony, melyet a husziták építettek és ortoronyként szolgált a háborús idokben. Az 1858. év gyászos esztendoként írta be magát a község történetébe. A régi iskola (a mai muv. ház) kivételével az egész falu leégett. Az újjáépítésben nagy munkát vállalt Baksay Dániel református lelkész, az 1848-49-es szabadságharc huszárormestere, aki egy idoben a Baradla-barlang gondnoka is volt.

Jósvafő

A ma 380 lelket számláló Jósvafo község az egykori Gömör-Tornai-karszt területén, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollanak a Tohonya-, Kecso- és Kajta-patakok a Jósvába. A község neve eloször Ilsuafey formában egy 1272-es oklevélben szerepel. Zsigmond király 1399. október 24-én kelt iratában már a település részletes leírását találjuk. Az oklevél egy muködo hámor és egy torony nélküli kotemplom leírását is tartalmazza. A mai templom erodfallal körülvett, belsejét festett kazettás mennyezet díszíti, de figyelemre méltó a karzat, a szószékkorona és a padelok díszítése is. A település környékén több nevezetes barlang is található. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Kessler Hubert vezetésével létrehozták a barlang bejárata elott a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbina segítségével pedig kivilágították a barlangot. Ezzel Jósvafo bekapcsolódhatott a barlangi idegenforgalomba.
A Dr. Jakucs László vezetésével 1952-ben feltárt Béke-barlang gyógyhatású levegojének hasznosítására 1964-ben mesterséges tárót hajtottak ki Jósvafo határában, a barlang végponti termébe. Itt ma asztmaszanatórium muködik.

A Jósvafői Tájház

A Jósvafoi Tájházat 1994-ben alapította a Szinlo Barlangi Vendégforgalmi Kft. és a község lakossága az 1985-ben alapított Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és az Országos Muemlékvédelmi Hivatal támogatásával.
A tájházat magába foglaló épületegyüttes - az ún. Szakáll-porta - 1890-ben épült. A lakóház a vidékre jellemzo egy szobasoros, nyeregtetos, oromfalas épület, udvara felol faoszlopos tornáccal, melyben helytörténeti kiállítás és a környék nagy barlangjait, ezek megismerésének történetét bemutató gyujtemény kapott helyet.
Melléképületei is jellegzetesek: a porta bejárata melletti pinceház - alsó szintjén elotérrel és koboltozatú pincetérrel, felso szintjén szénatárolóval -, a nyári konyha, istálló, csur és kocsiszín, valamint különbözo ólak.
A helyreállított istállóépületben láthatók a helyi ipar, mezo- és erdogazdálkodás eszközei, Czafik Dezso kovácsmester hajdani muhelye, Vostyár István cipészmuhelyének kellékei, a kertben pedig egy eredeti formájában helyreállított kendertöro. A hajdani csurben kialakított kamaraszínpadon folklór musorokat, helytörténeti és diaképes eloadásokat tartanak.
A tájház egész évben várja látogatóit.

Nyári idoszakban: április 15-tol, október 15-ig: 8-16 óráig

Téli idoszakban: látogatási szándékát jelezze a Balda turista-szállón (Jósvafo, Rákóczi u. 1., 48/350-084).

Baradla Galéria

Az 1996 nyarán megnyitott galéria célja a képzomuvészet eszközeivel is közkinccsé tenni a természet csodáit, mely Jósvafo és Aggtelek térségében oly pazar boséggel nyugözi le a vendégeket. A Baradla Galéria (Szabadság u. 3.) egész évben látogatható, ezirányú szándékát a Petofi u. 58-ban (a gondnoknál 48/350-064) szíveskedjenek jelezni. A belépés díjtalan.

Gömörszőlős

Szelíd dombok között, gyönyörű természeti környezetben fekszik az alig 100 lelkes település. A Putnok-Aggtelek útvonalon Kelemértol egy rövid bekötoúttal érheto el, az országos kéktúra útvonala is érinti. A faluban a miskolci Ökológiai Intézet által indított program 1999-ben a brit légitársaság, a British Airways Turizmus a holnapért c. díját kapta.
A falu látnivalói: népi muemléki épületek, néprajzi gyujtemények (közlekedési és gazdálkodási eszközök), népi famuves munkákat bemutató gyujtemény, kisgaléria, kazettás mennyezetu református templom (benne fotókiállítás a környék festett mennyezetu templomairól), a közel száz éves gépekkel muködo gyapjúfeldolgozó muhely, mézeskalács-dísztárgykészíto muhely, az oktatóközpont környezetbarát berendezései, bemutató biokert.

Rudabánya

Rudabánya nagyközség B.-A.-Z. megye északnyugati részén a Rudabányai-karszt területén fekszik. Nevét a Ruda-patakról kapta. Elso írásos emléke egy 1351-ben keletkezett adománylevél, melyben már, mint bányamuveléssel foglalkozó mezováros szerepel. Így feltételezhetoen Rudabánya a legrégebbi bányásztelepüléseink közé tartozik.
Különösen kiemelkedo muemléke a XIV-XV. században, késo gótikus stílusban épült háromhajós református muemléktemplom. Festett fatáblás mennyezete a XVII. századból való. Az épület mai formáját az 1758-as felújítás során nyerte el. A lakosság fo jövedelemforrása évszázadokon keresztül a vasércbányászat volt. Ennek történetét és eszközeit mutatja be Magyarország egyik legjelentosebb bányászattörténeti gyujteménye, az Érc- és Ásványbányászati Múzeum mely több, mint 2500 bányászati és technikatörténeti emlékével, közel 1000 darabból álló ásványgyujteményével, fénykép-, film- és hangarchívumával mutatja be a hazai érc- és ásványbányászat történetét.
(Rudabánya, Petofi u. 24. Tel.: 48/353-151)
Nyitvatartás: április 1 - október 31.: minden nap 8-17 óráig.